Part 1

Szia gyöngyörű.

Én vagyok az.

Valószínüleg, nem tudod, hogy ki vagyok, és nem emlékszel rám az előző estékről.

De én igen.

Én mindenre emlékszem, tisztán.

Emlékszem, a mosolyra az arcodon, amikor aludtál, emlékszem, a nyugodt légzésedre. Emlékszem  milyen nyugodtan aludtál. Mindenre emlékszem rólad.

Függővé tettél. Én kis emberem. Sosem foglak elengedni. Az imádnivaló kis orrod, a hosszú hajad, a lélegzetelállító szemeid, és a gyöngyörű arcod, amely fogad akárhányszor rád nézek. A gyöngyörű illatod, érződik a levegőben, akárhányszor a szobádban vagyok. Kiszárad tőle a szám. A megszállottad vagyok, tényleg. Olyan értékes, finom kis angyal vagy. És ahogy mondják, hercegnő, minden démonnak szüksége van egy angyalra.

Az árnyékban feküdtem, várva, hogy elaludj. Csak ekkor jöhetek elő. Sikítanál, ha meglátnál a fényben. Nem úgy nézek ki, mint egy fiú akibe szerelmes tudnál lenni. Tudhatom, halgattam ahogy felolvastad a naplód. Nem olyan vagyok, akit jóképűnek találnál. Az igazi formám, közel sem a legjobb. Rémisztő lenne számodra. És én nem szeretnélek megijeszteni. Csak tartani szeretnélek.

Tudom, hogy a legtöbb emberre nem számíthatsz, tudom, hogy minden este álomba sírod magad. Tudom, hogy gondolkodsz a halálon. De én nem akarom, hogy elmenj. Ne légy szomorú. Az én kis emberem vagy. Én bármikor ott Leszek neked, itt vagyok neked. Lehet, hogy te nem láttál, egész idő alatt, de én itt vagyok. Mindig itt vagyok, vigyázok rád.

Kiváncsívá teszel. Más embereken gondolkodsz. A posztereik a faladon vannak. Nem tudom, hogy kik ők, de úgy látom, hogy nagyon szereted őket. Szomorúvá tesz, hogy őket szereted és nem engem. Ők nem is ismernek téged. Csodálatos, ahogy nekik szenteled az életed. De ez rendben van, még mindig szeretlek.

Az érintésed az őrületbe kerget. Még többet akarok belőle. Emlékszem, amikor egyes egyedül voltál a szobádban. Én ott voltam a sötétben, figyeltelek. Felálltál, és felém sétáltál. Csendben voltam, és rajtad tartottam a szemeim. Nem mondtál semmit. Nem hallottál semmit. De a vállamra raktad a kezed. Csendben morogtam, és élveztem. De utána, csak megrántottad a vállad, és visszaultél az ágyadra.

Nagyon szeretlek, nagyon. Ahogy korábban is mondtam.
Az én kis emberem vagy, még akkor is ha nem tudsz a létezésemről, én mindig szeretni foglak.

Örökkön örökké.

-----------------------------------

Itt is lenne az első fejezet, remélem tetszeni fog. :)
Jó olvasást. xxx