Part 8

Sziasztok!

Sajnálom, a sok késést, rengeteg dolgom van mostanában. :(

De, itt az új rész, és nagyon remélem, hogy tetszeni fog. :)

Köszönöm az 1000+ oldalmegjelenítést, és az 5 feliratkozót. :)xxxx

Jó olvasást!

xxx

A sötétben maradtam.

Egyenesen rám néztél, félelemmel, lesokkolva.

Sajnálom.

„Tudom, hogy ott vagy, és tudom, hogy te mentettél meg..“ mondtad, halkan. Hátráltam, megpróbáltam eltűnni. Nem akarlak megijeszteni többé. Közelebb, és közelebb jöttél, végül megálltál és felnéztél rám. Én is rád néztem, és halkan lélegeztem. Végre észrevettél, de nem úgy, ahogy én szerettem volna. Én csak próbáltalak megvédeni, és vigyázni rád. Senki sem bánthat téged. Az enyém vagy. És senki sem nyúlhat, ahhoz ami az enyém.

Pislogtál, próbáltad felfogni a jelenlétem. Tudom, hogy nem teljesen egy model vagyok. „Hagyd abba a bámulást, kérlek.“ Mondtam, suttogás jött ki a számból. A gyöngyörű arcod, piros színt vett fel, és elkaptad a fejed. Nem akartalak megsérteni.. Megragadtam a kezed, meglepődve néztél rám, de nem húzódtál el. „N-Nem tudom, hogy mi vagy és, hogy miért védtél meg..“Mondtad. Most valószinűleg megkérsz, hogy hagyjam abba. „De csak meg szeretném köszönni. Megmentetted az életem. Nem tudom, hányszor, de sokszor mentettél meg. Köszönöm. N-Nagyon köszönöm.“ A szemedet könnyek töltötték meg. Lenéztem a kezünkre, fogtad a kezem, az ujjaink összeértek. Akár a filmekben. Ahogy mindig is akartam.

Ez egy álom? Újra, az alvilágban vagyok? Valami rossz fog most történni? Rengeteg gondolat ugrott a fejembe. Ez tényleg megtörténik, Hercegnő. A kis Emberem végre, észrevett, és velem beszél. „Meg foglak védeni, mindig.“ Mondtam neked, őszintén. Bólintottál, és mosolyra húzódott a szád. „Ahogy az előbb is mondtam.. köszönöm.“ Suttogtál.

A hangod megnyugtat. Olyan kellemes, és édes volt. Olyan mások vagyunk, te ember vagy, én meg nem más mint egy szörny. A te szemed, meleg és kedves, míg az enyém hideg, kegyetlen és élettelen üres gödör a sötétben. A hajad olyan puha, és fényes. Az enyém kócos, és gubancos. Apró vagy, és karcsú. Én magas, és nem olyan törékeny, mint te. Teljes ellentétek vagyunk, Hercegnő. Olyan, mintha te lennél a nap, és én a hold. És a hold minden éjszaka meghal, hogy a nap fel tudjon jönni, és élni. Bármit megtennék érted, Angyal. Feláldoznám magam, csak, hogy életben tartsalak.

„Szívesen..“ Mondtam, vissza. Kihúztál a sötéségből, és sziszegtem, amilyen vakító volt a fény a szobádban. Leültél a földre, és magaddal húztál. „Olyan sok kérdésem van.. De elősször is, ki vagy te?“ Kérdezted. Erre a kérdésre még én sem tudom a választ. „Nem más, mint egy démon.“ Mondtam. A szemed szétnyílt, egy kicsit. „De..“. Félbeszakítottalak.

„Egy démon, aki szeret téged.“