2016. április 22., péntek

Part 12

Sziasztok!

Itt is lenne az új rész.. Köszönöm a sok türelmet! :)
Jó olvasást! xxxx


Ekkorra már tél volt, hideg volt és havazott.

Az első nap amikor havazott, sokat gondolkoztam.

Még sosem láttam havat.. Néztem, ahogy lassan a földre hullanak, és egymásra épülnek. Más volt. Fura volt. Mintha nem ide tartozna. Magamra emlékeztetett. Hideg volt és sötét. De a jó dolog az, hogy azt mondtad szereted a havat. Nem nekem, persze. Leírtad a naplódba, és én ott voltam veled amég írtad. Az igazat megvallva, elég rég óta nem próbáltál beszélni velem. Feladtad. Hónapokkal ezelőtt. Nem akartad, de végül meggyőzted magad, hogy ez is csak egy álom volt.. Nincs senkid, akinek ezt elmesélhetted volna. Nincs senkid, akivel erről beszélhetsz. Senki sem értené meg amúgy sem, Drágám. De nem hibáztatlak. Nem vagyok mérges rád. Ha én te lennék, én is feladtam volna. Nem teljesen tudom, hogy miért nem látsz többé.. Talán ez a büntetésem azért, hogy meg akartam tapasztalni a szerelmet. Talán ez csak egy átok.. De örökké itt leszek neked. Nem fogom feladni. Megígértem, és tudom, hogy te nem tudsz róla, de akkor is megtartom ezt az ígéretet.

A mai egy különleges nap volt. Azt hiszem a fajtád úgy ünnepel, hogy ajándékokat adtok egymásnak. Karácsony, azt hiszem. Valószinűleg, ez az egyetlen nap, ahol azt láttam, hogy az egész emberiség kedves egymáshoz. De néhány ember még mindig kegyetlen. Mint a szüleid. Felkeltél ma reggel, mosolyogva és kinéztél az ablakon. Lerohantál a lépcsőn, a szüleidhez.

„Anya, Apa, É-“ Mondtad, mielőtt megálltál. A szüleid már kinyitották őket nélküled. A mosolyod grimasszá változott, ahogy a szüleid még arra sem vették a fáradtságot, hogy köszöntsenek. Mérgesen bámultam őket, ahogy felrohantál a szobádba, könnyes szemekkel. Nem szabadott volna tudomást sem venniük rólad. Azt sem érdemlik meg, hogy a szüleid legyenek. Mérgesen rájuk morogtam. Szerintem hallottak engem, mert félve néztek fel. Az a baj, hogy nem érdekel.

Felmentem hozzád, és láttam, hogy a párnádba sírsz. Megsímogattam a hajad, és édes szavakat suttogtam a füledbe. „Bárcsak itt lennél, Démon.“ Mondtad. Az utolsó részt halkan suttogtad, de hallottam. Jóleső érzés futott át a hátamon. Imádtam, ahogy ezt mondtad. Minden egyes részét. Olyan rég mondtál rólam bármit is.. „Itt vagyok, mindig itt leszek, Angyal..“ Mondtam neked, és megsimítottam az arcodat.

Letörölted a könnyeid, és mosolyogtál. Mintha tudtad volna, hogy itt vagyok, még akkor is ha nem láttál. „A neved nem lehet „Démon“, igaz?“ Mondtad, halkan kuncogva. Mosolyogtam, és megvontam a vállam. Nincs is nevem, igazábol. „Hát, én adni fogok neked egy nevet, egy cool nevet.“ Mondtad, az ágyadon fekve. Lefeküdtem melléd, és simogattalak. „Justin.. Justinnak foglak hívni..“ Mosolyogtál, halványan. „Tetszik“ Suttogtam, és rád néztem. Remélem, tudod, hogy egymás szemét bámuljuk.. „Boldog Karácsonyt, Justin..“ Mondtad. A tökéletes ajkaidra néztem, és megcsókoltam őket, óvatosan. Elképzeltem, ahogy vissza csókolsz..

„Boldog Karácsonyt, Hercegnőm..“ Suttogtam, míg becsuktad a szemed, és lassan elaludtál.

10 megjegyzés:

  1. Sziia!
    Már nagyon vártam <3
    Imádom, olyan cukik *.*
    Kövit <3
    xoxo.

    VálaszTörlés
  2. Szia!!Imádom!Siess a kövivel:)

    VálaszTörlés
  3. Úr Isten de édes rész volt*o*
    Imádom. sajnálom, hogy már többé nem tudja látni:( De szerintem lesz még alkalom, mikor fognak tudni majd beszélni^^
    Köszönöm a fordítást, Amanda.❤

    VálaszTörlés
  4. Ez baromi joooo!! Mikor lesz kovi??

    VálaszTörlés
  5. Szia èn mèg csak most találtam meg a blogod de máris imádom ,nagyon tetszik ahogy irsz remèlem minèl hamarább lesz dojtattás!😘😘

    VálaszTörlés
  6. Szia èn mèg csak most találtam meg a blogod de máris imádom ,nagyon tetszik ahogy irsz remèlem minèl hamarább lesz dojtattás!😘😘

    VálaszTörlés