2016. március 16., szerda

Part 7

Sziasztok!

Itt van a következő rész, remélem tetszeni fog.

B, xxx

----------------------------------------------



Figyellek egy ideje, Angyal.

Figyellek, hányszor csókolod meg a barátod.

Figyellek, hányszor öleled meg.

És nem örülök neki.

Te az enyém vagy. Ő sosem fog megérteni. Nem látja, milyen szomorú vagy, még mindig. Ő feledékeny, és borzalmas ahogy az emberiség. A saját szememmel látom, milyen kegyetlen a te világod. Nem túl kedves sok emberhez. Tudom, hogy érzel, de ő csak csókolózni szeretne veled. Én csak veled akarok lenni. Bármit megtennék, hogy megértessem veled, hogy szeretlek.

Éjszaka volt, és a barátoddal aludtatok. Felkeltél, és megpróbáltál kimenni a mosdóba, de ő erősen tarott, és nem engedett el. Megkérted, hogy engedjen el, de ő csak erősebben tartott, fájdalmat okozva neked. Morogtam, és összeszorítottam az öklömet. Bánt téged. Én nem csinálnám ezt. És, hogy rosszabbá tegye a dolgokat, meg akart csókolni. Megpróbáltad ellökni, de ő tovább próbálkozott. „Állj“ mondtad. De ő csak azt mondta, hogy fogd be és csókold meg. Elkezdtetek vitázni, és majdnem megütött. De én megállitottam.

Nem tudom, hogy. Oda futottam közétek, amikor meg akart ütni, és megragadtam a kezét. Szélesre nyítottad a szemed, félelmedben, ő hangosan káromkodott. Morogtam, és még jobban megszorítottam, hallatszott a csont törés hangja a levegőben. „Ne. Érj. Hozzá.“ Sziszegtem. A barátod kirohant az ajtón, sikítva, míg én mélyeket lélegeztem, kiengedve a gőzt.

Tudtam, hogy megpróbál bántani téged. De sosem engedném ezt, megtörténni. Soha, az életben. Néhány perc csönd után, észrevettem, hogy féltél tőlem. Megint. Lassan hátra fordultam, és széles szemekkel vizslattál. Nem akarom, hogy félj. De nem mondtam semmit. Azt suttogtad hozzám, hogy mi vagyok én, remegtél félelmedben. Közelebb jöttél, nem tudom, hogy mi késztetett, de szorosan megöleltelek. Tartottalak, élvezve a pillanatot. Hezitálva, de vissza öleltél. Féltél, hogy mi fog most történni. Egyértelmű, hogy rettegsz tőlem.

Sajnálom, hogy nem lehetek olyan ember, aki tetszik neked. Sajnálom, hogy nincs barna szemem, és tökéletes bőröm. Sajnálom, hogy a fajtád szemében én nem lehetek tökéletes. Sajnálom, hogy fekete szemem, és érdes bőröm van. Sajnálom, hogy ijesztő vagyok. De én nem megijeszteni próbállak, Angyal. Próbállak szeretni.

Szóval visszaléptem, és visszamentem oda ahova tartozom. A sötétbe. Végülis, ez az ahova a szörnyek mint én, illenek.

Örülök, hogy megmentettelek ma. Szeretlek én kis Emberem.

4 megjegyzés:

  1. Sziia!
    Majdnem elsírtam magam! Áhh ez nagyon szomorú lett... :(
    KB innen már könnyeztem:
    "Sajnálom, hogy nem lehetek olyan ember, aki tetszik neked. Sajnálom, hogy nincs barna szemem, és tökéletes bőröm. Sajnálom, hogy a fajtád szemében én nem lehetek tökéletes. Sajnálom, hogy fekete szemem, és érdes bőröm van. Sajnálom, hogy ijesztő vagyok. De én nem megijeszteni próbállak, Angyal. Próbállak szeretni.
    Szóval visszaléptem, és visszamentem oda ahova tartozom. A sötétbe. Végülis, ez az ahova a szörnyek mint én, illenek.
    Örülök, hogy megmentettelek ma. Szeretlek én kis Emberem."
    Imádom!
    Siess :)
    xoxo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Örülök, hogy tetszett.
      Kinnt van a következő :)
      xx

      Törlés