Part 4

Sziasztok!

Köszönöm szépen a 3 feliratkozót, és a sok-sok kommentet, sokat jelent. :)
Ezért úgy gondoltam, ha már jól állok a részekkel, megleplek titeket. :)
Jó olvasást! xxx

-----------------------------------------------------------------

A szobádban voltál, a laptopod előtt.

Láttam, hogy arról írtál, mennyire magányos és szomorú vagy.

Kérlek ne legyél. Nem vagy egyedül. Olyan, mintha nem lenne itt senki, igaz? Fáj tudni, hogy így érzel. És fáj tudni, hogy én mindig figyellek, és mindig itt vagyok neked, de te nem tudsz erről. Csak azt szeretném, hogy tudd, én vagyok a szél, aki a nevedet suttogja. Én vagyok a barátod, akiről azt hiszed nem létezik. Én vagyok az egyetlen, örök szerelmed, akiről álmodozol. Kérlek, sose hidd, hogy nem szeretnek. Tudom, még ha tudnád is, hogy létezem, valószínűleg azt gondolnád, hogy a szerelmem nem számít. Nem tudom, hogy érezhetek egyátalán szerelmet. De nem számít, hányszor hiszed, hogy nem szeretnek. Én igen. Te vagy a mindenem, Hercegnő.

A földön ültél, szomorú zenét hallgatva. A fajtádnak fura dolgai vannak. Becsuktad a szemed, és hallgattad a szomorú szöveget, ami miatt sírtál. Ne sírj. Kikapcsoltam a zenét, neked. Nem akarlak szomorúnak látni. Kinyitottad a szemed, és körbe néztél a szobádban. Sóhajtottál, és vissza raktad a zenét. De ezúttál kisétáltál a szobádból, és egy dobozzal jöttél vissza. Visszaültél, és vettél egy nagy lélegzetet. Mit csinálsz, Angyal?

Kivettél egy éles pengét, és szorosan tartottad. Ne csináld ezt. Kérlek ne. Szeretlek. A csuklódhoz tartottad, és visszaszámoltál háromtól. Ne. Kérlek, ne csináld ezt. Szorosan öleltelek, és mondogattam, hogy ne. Talán én lennék a hang, a fejedben, mondogatva, hogy ne csináld. Becsuktad a szemed, és végighúztad a pengét a csuklódon. Könnyek folytak a szemedből. És azt hiszem, az enyémből is. Sosem tapasztaltam igazi fájdalmat, ezelőtt. De, ahogy csak néztem, hogy próbálod bántani magad.. Most már tudom, milyen érzés.

Nem tudtalak megállítani. Fogtad a pengét, mintha egy fogkefe lenne. És a kezedből művészet lett, kifejezve a szomorúságod. Megráztam a fejem, és még több könny folyt a szememből. Cserben hagytalak, Hercegnő. Sajnálom Leültem melléd, és szorítottalak, ahogy csak tudtalak. Miért nem velem csináltad ezt? Engem nem érdekelt volna. Boldog lettem volna, hogy a szomorúság, és a méreg eltávozik belőled.

Hamar elaludtál, a pengével a kezedben. Elvettem tőled, és köréd fontam a karjaim. Végig csókoltam a sebhelyeket a karodon. Úgy látszottak, mintha még mindig fájnának. Még mindig gyöngyörű vagy számomra. Szeretlek, én kis emberem. Kérlek, sose felejtsd el.