Itt is lenne az új rész.. Köszönöm a sok türelmet! :)
Jó olvasást! xxxx
Ekkorra már tél volt, hideg volt és havazott.
Az első nap amikor havazott, sokat gondolkoztam.
Még sosem láttam havat.. Néztem, ahogy lassan a földre
hullanak, és egymásra épülnek. Más volt. Fura volt. Mintha nem ide tartozna.
Magamra emlékeztetett. Hideg volt és sötét. De a jó dolog az, hogy azt mondtad
szereted a havat. Nem nekem, persze. Leírtad a naplódba, és én ott voltam veled
amég írtad. Az igazat megvallva, elég rég óta nem próbáltál beszélni velem.
Feladtad. Hónapokkal ezelőtt. Nem akartad, de végül meggyőzted magad, hogy ez
is csak egy álom volt.. Nincs senkid, akinek ezt elmesélhetted volna. Nincs
senkid, akivel erről beszélhetsz. Senki sem értené meg amúgy sem, Drágám. De
nem hibáztatlak. Nem vagyok mérges rád. Ha én te lennék, én is feladtam volna.
Nem teljesen tudom, hogy miért nem látsz többé.. Talán ez a büntetésem azért,
hogy meg akartam tapasztalni a szerelmet. Talán ez csak egy átok.. De örökké
itt leszek neked. Nem fogom feladni. Megígértem, és tudom, hogy te nem tudsz
róla, de akkor is megtartom ezt az ígéretet.
A mai egy különleges nap volt. Azt hiszem a fajtád úgy
ünnepel, hogy ajándékokat adtok egymásnak. Karácsony, azt hiszem. Valószinűleg,
ez az egyetlen nap, ahol azt láttam, hogy az egész emberiség kedves egymáshoz.
De néhány ember még mindig kegyetlen. Mint a szüleid. Felkeltél ma reggel,
mosolyogva és kinéztél az ablakon. Lerohantál a lépcsőn, a szüleidhez.
„Anya, Apa, É-“ Mondtad,
mielőtt megálltál. A szüleid már kinyitották őket nélküled. A mosolyod
grimasszá változott, ahogy a szüleid még arra sem vették a fáradtságot, hogy
köszöntsenek. Mérgesen bámultam őket, ahogy felrohantál a szobádba, könnyes
szemekkel. Nem szabadott volna tudomást sem venniük rólad. Azt sem érdemlik
meg, hogy a szüleid legyenek. Mérgesen rájuk morogtam. Szerintem hallottak
engem, mert félve néztek fel. Az a baj, hogy nem érdekel.
Felmentem hozzád, és láttam, hogy a párnádba sírsz.
Megsímogattam a hajad, és édes szavakat suttogtam a füledbe. „Bárcsak itt lennél, Démon.“ Mondtad. Az
utolsó részt halkan suttogtad, de hallottam. Jóleső érzés futott át a hátamon.
Imádtam, ahogy ezt mondtad. Minden egyes részét. Olyan rég mondtál rólam bármit
is.. „Itt vagyok, mindig itt leszek,
Angyal..“ Mondtam neked, és megsimítottam az arcodat.
Letörölted a könnyeid, és mosolyogtál. Mintha tudtad volna,
hogy itt vagyok, még akkor is ha nem láttál. „A neved nem lehet „Démon“, igaz?“ Mondtad, halkan kuncogva.
Mosolyogtam, és megvontam a vállam. Nincs is nevem, igazábol. „Hát, én adni
fogok neked egy nevet, egy cool nevet.“ Mondtad, az ágyadon fekve. Lefeküdtem
melléd, és simogattalak. „Justin..
Justinnak foglak hívni..“ Mosolyogtál, halványan. „Tetszik“ Suttogtam, és rád néztem. Remélem, tudod, hogy egymás
szemét bámuljuk.. „Boldog Karácsonyt,
Justin..“ Mondtad. A tökéletes ajkaidra néztem, és megcsókoltam őket,
óvatosan. Elképzeltem, ahogy vissza csókolsz..
„Boldog Karácsonyt,
Hercegnőm..“ Suttogtam, míg becsuktad a szemed, és lassan elaludtál.